A szerzo valasztott hazaja egy polgaraval elegyedik beszelgetesbe (fokuszt figyeled)

Nem tudok nemetul. Ez itt senkit sem erdekel, ami trefas helyzetekhez vezet. Peldaul, mintha csak tegnap lett volna, pedig tegnapelott volt, regisztraltam a tanacsnal, nemetul, es lefolytattam egy beszelgetest, azt hiszem arrol, hogy buddhista vagyok, es ennek ellenere nincs haromnal tobb felesegem, es nem vagyok alkalmas arra, hogy a testembol tomegpusztito fegyvereket allitsanak elo. Mindegy, a pecsetet megkaptam, Nemetorszag szeret. Ilyen szinesztetikus kommunikacio megy tehat, kialakul egy hangulat, hogy mit akarnak tolem, es en siklok a szivarvany oceanjaban, az egesz pedig olyan, mint egy Kandinszkij kep.

De altalaban ez igy nez ki: utazom a villamoson, es Aphex Twint hallgatok igy eleg hangosan, amikor latom, hogy kozeledik felem egy ember, arcan mosoly, szemkontaktus. Kikotrom a fuleseket, intelligensen ranezek. Mond valamit. Erre meg jol kialakitott akcioterv van, egy laza noch einmal und mehr langsahm bittevel inditok. Megismetli. A szulei halak, es egyre hosszabbak lesznek, ezert holnap el fog tevedni a hutohazban. Ilyenkor mar tipikusan nem szoktam megkerni, hogy mondja megegyszer, hanem, nyero strategia, specifikusan rakerdezek valamire, amit talan parafrazis kovet. Halak, mondom hatarozottan, enyhe kerdo hangsullyal. Bejott a dolog, uj baratom szeme elettol csordul tul, igen, halak, mondja izgatottan, a hosszabbak mar nem is olyan rovidek, viszont, azt mondja, a legjobb baratja egy henger, es nagy lendulettel a hata moge mutat. Ott nincs henger, de nem jovok zavarba. Megismetlem, amit mond, de ugy, hogy minden masodik szot megcserelek minden harmadikkal. Elkomorul, a cipojet nezi. Egy masodpercig allunk, csak a mogottunk virslit evo kisnyugdijas izuletei recsegnek, ahogy rag. Kivagom magam, erzem, most, utolso lehetoseg attorni a kommunikacio frontvonalat. Maga szereti a halakat, kerdezem fenyegetoen. Ez az, igen, az arca kipirul, ujra vibralunk egyutt, minden jo lesz, ketten erosek es szepek vagyunk, ezt sugarozza az egesz nonverbalitas, ami itt megy, egy jarokelo tapsolni kezd, lassan mindenki csatlakozik. A halak, kialtja a polgar, a papirgyar lefolyt a lefolyon, es mindannyian talalkozunk a kozmoszban. Most rajtam a sor, hogy elkomoruljak. Nagy levegot veszek, csendben kifujom, es igy szolok: Forduljon jobbra, aztan ketszer balra. Utana visszateszem az Aphex Twint a fulembe.