A szerzo etteremkritikat gyakorol

Ha meg nem hallottad, ahogy szamojedek daloljak onfeledten a Rem Rendes Csalad focimdalat a tevevel, akkor nem eltel. De ez nem tartozik ide. Szoval sikerult eletem legostobabb kerdeset feltennem, pedig ostobasagba sose voltam gyenge, de most, ugy erzem, ez sokaig csucs marad, szoval bementem az indiai etterembe, belebamultam a srilankai kiszolgaloszemely kerek, bekes arcaba, es megkerdeztem, hogy van-e Curry. Igy ezt.

Az igazsaghoz persze hozzatartozik, hogy ez egy hosszabb beszelgetes kezdete volt, amelyben kovettem azt a policy-mat, hogy ket dologbol mindig a masodikat valasztom, es ha eldontendo a kerdes, akkor azt mondom, hogy vielleicht, igy kaptam valami etelt, ami szerintem currys csirke volt chutneyval es jazminrizzsel, de nem biztos.

Mert, mondok, megnezem mar ezt a kis indiai ettermet itten, a Kaiser Josef strassen, mondok, mert mar regota vagyom oda, korulbelul akkora az egesz, mint egy fel garazs, van benne negy asztal, es indiai pop szol kurvahangosan, tovabba a falakon mosolygo lila, kek, es rozsaszinu elefantokat es nekik orulo indiaiakat abrazolo naiv festmenyek vannak, tobbe kevesbe eltakarva a leirhatatlan tapetat, meg valami girlandok, es ket ember pandzsabiul trecsel, tehat egesz jo kezdes az egesz, mar reg meg akartam nezni, mindig ram tort ez, hogy most felpattanok es odarohanok, de nem, es most vegre.

Leultem a csirkemmel, es megprobaltam megenni, kozben majdnem meghaltam tobbszor, mert tele volt uvegszilankokkal, vagy nemtom, meg elegge lefoglalt a mellettem ulo otvenes buzi par, akik kozul szerintem a koverebb hozta lathatasra a gyereket, mer az is volt naluk, es ide sikerult leszervezni ezt, a Mahabharata Eigentlich Indian Foodba, de igy a meghalas lenyegesen lerontotta az elmenyet. A masik hogy nem csak a csirke volt ergya, hanem a szosz is, meg nekem se csipett, azt pedig elvarom, hogyha izet eszem, akkor orditsak a fajdalomtol, es okollel csapkodjam az asztalt, es minden pillanatban azt kivanjam, bar csak meg se szulettem volna, itt meg semmi.

Mennyivel jobb volt a tocsni, amit a csajszikkal csinaltunk tegnap, jo a csinaltunk az tulzas, en annyival jarultam hozza, hogy hoztam a boltbol nem azt a tejfolt, hanem a masikat, de akkor is, hiaba, a hazai, es meg a szivunk se allt meg a zsirtol, bar azota nem beszeltem veluk, szoval.

Jo ertem, mit varok a badeni indiai ettermektol, dehat gondoltam mittomen, itt annyi ember megfordul, majd jarok torokbe, az tenyleg jo. Csak.

Nem birom mar ezt idegileg, romboljon le vulkankitores Thaifoldbol egy darabot, es jojjenek ide lakni, legyen Thai negyed, meg tesztak, meg normalis szusi, akkor Hokkaidot is, es ha mar itt tartunk, legyen olyan kinai is, amirol nem a Muzeum koruton levo jut eszembe, ahol Spiro Gyorgy evett, es egyszer hozzaragadtam a foldhoz, majd osszekoltozom egy finn szakaccsal, es meghizom, mert ez kinos. Legalabb olasz kavezo van, ahol tenyleg egy bajszos, kopaszodo ferfi ordit egy bajszos, kopaszodo novel olaszul, es ihato a kavejuk, nem ez a felvizezett fold.

Es meg le is ettem magam.

Etel: Siron tuli
Kiszolgalas: Very nice, very nice (but could be better for ten rupies)