Elmeselem mit csinaltam 24 oraval ezelott. 24 oraval ezelott egy toronyban alltam tiz, aranyos kis manora emlekezteto nemet nyelveszdoktorandusszal, es hallgattam egy embert, aki ugy nezett ki, mint a Balu kapitanybol a Lajcsi, a Kongo Bar tulajdonosa, csak lezser zakot viselt, es romanisztika professzor, es arrol beszelt, nemetul, szoval ilyen Parasztbiblia jellegu tortenetet adott elo, hogy Isten a hetedik napon teremtette a nemet egyetemi tanart, aztan megpihent, de aztan az ordog megalkotta a kollegakat, es az a tanulsag, hogy csapatkent kell egyuttmukodnunk, mert a legfontosabb dolog a kolcsonos megertes es a szeretet, es a legijesztobb az az egeszben, gondoltam magamban, mikozben futyult a szel a talpunk alatt, es a tavolbol beneztek a Fekete Erdo ormain allo szeleromuvek, hogy ertettem, amit mond.
Most mondanam, hogy ez volt eddig a legdurvabb elmenyem itt, de nem. Ez van minden aldott nap. Reggel torony, utana valaki felolvas a Bibliabol, aztan korbekergetjuk egymast csovekkel a belvarosban, nekem mar ez a normalis. Hadd zarjam e kurta bejegyzest a Burzsoa Nyugdijasok halhatatlan soraival: Tavaly a Balatonnal elszakadt a kaucsuk, az aldozat szerencsere csak egy kulfoldi turista volt, nade akkor is. Nem eleg veszelyes az elet? Menjenek el Vietnamba, ott ugraljanak.